Lélek Kuckó - Hírek

10 kérdés amivel sarokba szoríthatod a beső szabotőrödet

Sun, 11 Jan 2026 09:08:00 +0000

(És ha már sarokban van, adj neki egy széket. Üljön le és gondolja át, mit tett.)

1. „Kinek a hangját hallom most?”

– Tényleg az enyém ez a mondat, vagy csak visszhangzom valamit, amit gyerekkoromban hallottam? Anyu, Apu, Osztályfőnök, Margit néni a szomszédból?

2. „Mi történne, ha most elhinném, hogy elég vagyok?”

– És mi lenne a legrosszabb, ami történne? Elkerülne a családom? Megkérdeznék, „Hogy mersz boldog lenni?”

(Akkor jól haladsz.)

3. „Ez most védekezés vagy visszavágás?”

– A halogatás, önbántás, túlagyalás – tényleg védelmet ad, vagy csak visszavágok a múltért?

4. „Kihez vagyok még mindig hűséges azzal, hogy elakadok?”

– Anya nem lehetett önazonos, én sem lehetek? Apu nem volt boldog, hát én se lehetek? Hát hűségből… de tényleg ez kell nekik?

5. „Mi lenne, ha most nem lenne baj, hogy jól vagyok?”

– Még ha senki nem is érti. Még ha egyedül vagyok vele. Akkor is.

6. „Kinek kéne most megbocsátani, hogy végre én is élhessek?”

– Nem úgy megbocsátani, hogy „nem baj, amit tettél”, hanem úgy, hogy „többé nem tartom ezt a sebet életben”.

7. „Mire tanított az eddigi kudarc?”

– Mert ha csak azt tanította, hogy ne próbálkozz, akkor nem kudarcból tanultál, hanem a szabotőrtől.

8. „Mi lenne, ha ezúttal nem az történne, ami eddig?”

– Mi lenne, ha a 28. próbálkozás már nem úgy sülne el, mint az előző 27?

(A szabotőr szereti a determináltságot. Neki a jövő mindig a múlt másolata.)

9. „Hogyan hangzana ez a gondolat, ha humorral mondanám ki?”

– Például: „Nem érdemlem meg a boldogságot, mert túl jól sütöm a pogácsát.”

A belső szabotőr nem bírja a humort. Olyankor kiszédül a szerepéből.

10. „Milyen életem lenne, ha nem hinnék ennek a hangnak?”

– Milyen testben élnék? Milyen otthonban? Milyen munkában? Milyen mondataim lennének magamhoz?

És miért ne élhetnék ott?

#önismeret #coaching #önszeretet #önelfogadás

Álmos vagy? Vagy ez valami más?

Tue, 06 Jan 2026 09:34:00 +0000

Álmos vagy, vagy csak a tested hazudik?”

Alcím: Avagy miért vagy fáradt akkor is, ha nem csináltál semmit, és miért pörögsz, mikor végre aludnál?

1. rész: A fáradtság nem mindig az, aminek látszik

Nem biztos, hogy a tested fáradt.

Lehet, hogy csak háborús készültségben van.

Hogyan lehet megkülönböztetni?

Ál-fáradtság – valódi túlélő üzemmódból.

A test ilyenkor nem fáradt, csak:

– nem pihen rendesen

– nem regenerál

– nem kapcsol „emelkedettebb” fokozatba

Mert azt hiszi, háború van, vagy jön a mamut. És akkor az anyagcsere inkább lehúzza a redőnyt, minthogy "potyára" elégesse az energiát.

Ez nem pihenés. Ez fáradtság-fogság.

Nem kiadott energia miatt vagy kimerült, hanem bent rekedt feszültségtől.

A fizikai fáradtság után (pl. séta, futás, kertásás, tánc, akármi) nem nyomasztó érzés jön, hanem elnehezedés, de jóérzés.

Az elhasznált stresszhormon pedig nem repül ki a fülön, azt bizony ki kell égetni izzadással, légzéssel, mozgással, vagy nevetéssel (igen, az is kiürít adrenalint).

És mindeközben a tested ott ül, és füstöl a kortizoltól meg a feldolgozatlan izgalmaktól… mint egy elromlott kávéfőző.

2. rész: A stressz nem magától tűnik el – ki kell égetni

Ha egy kígyót bezársz egy palackba, attól még ott marad.

A stressz nem sírva távozik.

A stresszt:

mozgatni kell

ki kell izzadni

ki kell nevetni

ki kell fújni (szó szerint: légzéssel)

Ha nem viszed ki, a tested azt hiszi, még mindig baj van.

Lezárja a rendszert. Takarékra húzza az anyagcserét. És te elfáradsz – de nem jólesően.

3. rész: A mozgás a kiút – nem a futópadon, hanem a valóságban

Nincs kedved edzeni? Nem baj.

Kezdheted ezzel:

Menj el sétálni. Akár 5 perc. De ma.

Tedd le a telefonod 10 percre, és csak lélegezz. Mélységig.

Húzd ki magad. A testtartás is visszahat.

(Mondjuk ez nem a Matrix, de azért nem mindegy, hogy görnyedsz vagy állsz.)

A tested nem olimpiai aranyat akar.

Csak azt szeretné, hogy ne higgy már el mindent, amit a stressz mond!

4. rész: Alvás – nem luxus, hanem karbantartás

Nem leszel jobb ember attól, hogy hajnali kettőig pörögsz az agyaddal, mint egy elfuserált VCR magnó.

A testednek nem podcast kell éjjel kettőkor, hanem sötétség és csönd.

Tippek:

Lefekvés előtt 1 órával már ne képernyőzz

Ne egyél cukrot vagy szénhidrátot elalvás előtt (vércukor-liftezés = rémálom)

Próbáld ki: felkelés után fél órán belül természetes fény – este pedig sötét, tompa fények

(Agy = napkelte/napnyugta szimulátor alapján működik)

5. rész: A tested nem áruló – csak értelmezhetetlenül hűséges

Ha egyszer megtanulta, hogy a stressz az alapbeállítás, ahhoz fog igazodni.

De tanítható.

Apránként, mint egy riadt, de okos állat.

És ha elkezd bízni benned, egyszer csak nem leszel fáradt…

Csak földet érsz.

És nem puffadsz, hanem felszabadulsz. 🩷

Kapcsolódó blogbejegyzés: ITT

#önismeret #coaching #önszeretet #önelfogadás

Hogyan legyek jól a testemben?

Mon, 05 Jan 2026 18:54:00 +0000

Hogyan legyek jól a testemben anélkül, hogy apácává vagy fitnessinflluenszerré kéne válnom?

(Személyes önszabotázsmentes életmódváltás – embereknek.)

1. Étkezz úgy, mint egy időutazó sámán:

„Mit enne most egy bölcs, akinek holnapra is kell erő?”

Nem kell lemondani a jó ízekről, de legyen benne élet, ne csak kalória. A tested nem kukta, hanem szentély. Az pedig nem porlevesen fut.

2. Víz: a mágikus bájital.

Nem diétás, nem trendi, nem ízesített. Csak H₂O.

A fáradtságod, éhséged, bőrbajod, fejfájásod 80%-a vízhiány.

Légy kedves a testedhez: itasd meg. Akkor is, ha nem szomjas.

3. Mozogj, mint akinek titkai vannak.

Ne sportolj, mozogj. Táncolj, sétálj, rakd rendbe a könyvespolcot, fuss a busz után, nyújtózz ki, és néha tegyél fel zenét és csak őrülten mozogj rá.

A test örülni akar, nem versenyezni.

4. Pihenés nem jutalom – alapbeállítás.

A test nemcsak akkor pihenhet, ha már kivitted a szemetet, lefőzted a levest és kivasaltad a 7 dimenziós traumákat is.

Aludj. Időben. És ne a telefonoddal bújj ágyba.

5. Lélegezz úgy, mintha élnél is vele.

Ha feszült vagy, figyeld meg: nem lélegzel rendesen. A hasi légzés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert.

(Más néven: a „nem fogok megbolondulni ma se” rendszer.)

6. Legyen egy „testbarát rituáléd”.

Egy naponta ismételt kis dolog, ami nem hasznos – csak szeretettel teli.

Pl. testolaj, nyújtógyakorlat, kávé egyedül a teraszon.

A test ettől nem szépül – hanem otthonná válik.

7. Tudd, mikor elég.

Az önszeretet nem az, hogy mindig megeszed a második tábla csokit is. Hanem az, hogy megtanulod, mi az elég.

Ez a belső felnőtt: nem tilosat mond, hanem határt.

#önszeretet #coaching

Tegyük helyre a bikini body-t

Sun, 04 Jan 2026 09:16:00 +0000

Minek mutogatnám a hasamat, ha a lelkemet sem veszi észre senki?

(Lelki méregtelenítő azoknak, akik már túl vannak a harmadik csalónapon is.)

1. Nem a tested akar lefogyni, hanem az önutálat akar megszűnni.

A tested semmit nem akar. Nem álmodik bikiniről, és nem akar látszani az Instán. Csak jól akar lenni. Csöndben. Veled.

2. A mérleg nem a lelked tükre.

Az önértékelés nem lehet kilókhoz kötve. A halak se mérik magukat, mégis úszhatnak boldogan. (Tudom, nem jó hasonlat, de haladjunk.)

3. A „strandtest” valójában egy test, ami strandra megy.

Ha van tested, és elmész a strandra – strandtested van.

Ne dőlj be a hazugságnak, ami el akar adni neked valami krémet, edzéstervet, „életérzést” – az az ő testükre van szabva. Nem a tiédre.

4. A tested nem projekt.

Nem kell megjavítani. Nem vagy szétcsavarozva.

Te egy rendszer vagy, élő és érző. A narancsbőr nem egy démoni invázió – hanem kötőszöveti információ.

5. A szégyen nem motiváció, hanem méreg.

Ha valaki megpróbál „leszégyeníteni”, hogy te majd ettől edzeni kezdj, az nem a barátod – hanem egy árnyékos egregor reklámarca.

6. Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy „így maradok”, hanem azt, hogy „innentől nem bántom magam”.

És az a pont, ahonnan valódi változás elindulhat.

Szeretetből. Nem gyűlöletből. 🩷

#önismeret #önelfogadás #önszeretet #coaching

A Bűnbakság

Sat, 03 Jan 2026 10:57:00 +0000

Ma a bűnbakságról fogok írni, mert nagyon fontos indikátora valaminek amire azok, akik benne vannak ebben a dinamikában, nem jönnek rá.

A bűnbakságnak ugyanis feltételei vannak. Először is, kell hozzá egy érzelmileg éretlen, felelősséget vállalni képtelen környezet. Ezen kívül pedig a bűnbakká válásnak vannak hajlamosító tényezői. Ez a bármiféle másság megléte a bűnbakosított egyénben. (mert az éretlen, rugalmatlan környezet álma hogy mindenki legyen egyforma, és lehetőleg az ő óhajaikat szolgálja ki, nem véletlen hogy nárcisztikus családokban is mindig van egy bűnbak)

A "másság" konkrétan olyan dolgokat jelent családon belül, hogy eltérő szemszín, eltérő hajszín ( albinizmus, vörös haj) , nem kívánt gyermek, későn született gyermek, szüléskor fellépő komplikáció, eltérő temperamentum.

Tágabb környezetben ugyanez, eltérő külső jegy, valamilyen betegség megléte, eltérő életvitel stb.

Namost ebből látjuk, hogy a bűnbakká vált egyénnek nincs bűne, de mivel kilóg a sablonból a környezet arra kezdi el használni, hogy a saját frusztrációit levezesse. Ezt hárításnak ( nem én voltam, az ördög vett rá) , vagy projekciónak ( neked vörös a hajad, ilyen meg olyan vagy) hívjuk. Ez az, hogy nekem van valami belső konfliktusom, amit nekem feszültséget okoz, ezért ahelyett hogy ezzel foglalkoznék, elkezdek másokat hibáztatni, felelősségre vonni, tipikusan olyan dolgokért amiket el sem követtek. Ebben, és ezt most tapasztalatból írom mint régimotoros bűnbak deluxe version, hogy az sem szükséges, hogy egyáltalán a helyszínen legyek akkor, amikor az a nagyon rossz dolog történt a másik fél szerint. Extrém példa a saját életemből, " neked világos hajad van..... A bukott angyaloknak is világos a hajuk...." Mondta nekem a természetes szőke hajú ember, és aztán levezette hogy a világ azért ilyen rossz, mert a bukott angyalok nagyon régen, nagyon rossz dolgokat tettek. Miközben én ősz vagyok, és barna hajam volt eredetileg, de ez mindegy ilyenkor, mert ha valakire rá kell húzni azt, hogy ez a világ mégsem úgy működik ahogy ő szeretné, és ezzel lehet csak elkerülni a pozitív énképének az összeomlását, akkor már miért ne én legyek az, aki ezért felelősségre vonható? Egyébként szívesen. 😀 Ja mégse.

Ha te hasonló dolgokat tapasztalsz, vagy nárcisztikus szülőd volt, tudd hogy ez nem rólad szól. A másik ember nem képes önreflektálni, ha képes volna, te nem kerülsz bele a dinamikába, amiből egyébként bármikor kiszállhatsz. Nem feladatod mások belső konfliktusait a hátadon cipelni.

Most pedig kis személyem élményem erről, a teljesség igénye nélkül:

Fentebb ismertettem a hajlamosító tényezőket. Namost én, későn született nem tervezett gyerek voltam, a születésemkor elakadt a vállam (ami elég súlyos komplikáció), és nárcisztikus szülőm volt. Szerintem kimaxoltam a dolgot. 😀

Akkor most megosztanék erről némi saját élményt is, csakhogy lássuk milyen így élni.

Összegyűjtöttem pár dolgot, amikkel az elmúlt 46 évben vádoltak, vagy felelősségre akartak vonni emberek, a teljesség igénye nélkül. .

▪️ Bukott angyal vagy (WTF? )

▪️ Lucifernek dolgozol (WTF?)

▪️ Te okozod a betegségeket (WTF? )

▪️ Te vagy az oka annak hogy beborult az ég (WTF?)

▪️ Te okoztad hogy a gyereked beteg (WTF?)

▪️ Drogos vagy (azt se tudom hogy néz ki)

▪️ Alkoholista vagy (18 éves koromban ittam utoljára egy szórakozóhelyen)

▪️ Kurválkodsz ( 29 éve a férjem az egyetlen kapcsolatom)

▪️ Biztos pszihiátriai kezelés alatt állsz ( nem)

▪️ Veled álmodtam, és biztosan igaz (WTF?)

▪️ Hülye vagy mert tanulsz, vagy olvasol (WTF? Szoktam mindkettőt, csak nem tudom ezzel kit bántok?)

Na, akkor most kedves emberek van kis elképzelésetek arról, hogy milyen köztetek élni. 🤭 Ezek mindegyike kiragadott eset, de igazából ezek csak az extrém példák voltak, hogy lássunk ilyet is. Remélem ezek után mindenkinek világos lesz, hogy miért gondolom azt, hogy engem az ilyen emberek nem érdekelnek, és miért nem tudom komolyan venni őket. Mert ha én ezeket komolyan veszem, akkor azzal egy transzcendens glitch keletkezik, és az ördög elkezd hozzám továbbképzésre járni, de megbukik. 😀

#önismeret #coaching #önszeretet #önelfogadás #bűnbak #éretlenkörnyezet #hárítás #projekció

A következő TAROT lap, ami felkiáltójeles, avagy a családi kollektív tudattalan tartalmai az életedben

Wed, 05 Feb 2025 10:25:00 +0000

Észrevetted már, hogy az életed bizonyos nehézségei újra és újra visszatérnek, mintha egy láthatatlan erő húzna ugyanabba az irányba? Vajon miért történik ez?

Gondolj csak arra, hányszor érzed úgy, hogy az életedben ugyanazok a típusú emberek jelennek meg újra és újra – mintha a Szerencsekerék mindig ugyanoda pörögne vissza. Ez nem véletlen, hanem a tudattalan ismétlési kényszere.

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy a trauma továbbadódik. A feldolgozatlan traumáikat az emberek tudat alatt továbbadják másoknak, amellett hogy öntudatlanul ismétlik is őket.

Mit jelent ez?

Ennek az van a hátterében, hogy minden trauma egy törés a lélekműködésben, ami megakasztja a normál fejlődést. Amíg nincs rá hatékony megküzdésed, addig ismételteti magát, csak sajnos az emberek többsége nem ismeri ezt fel, ezért nem tud rá érdemben reagálni. Ebből viszont végtelen ismétlés következik. Egyszerűen azt fogod tapasztalni, hogy az életedben ugyanazok a helyzetek, ugyanazok a nehézségek ismétlődnek, csak egyre rosszabb formában, mert a következmények egyre súlyosabbak. Azért van ez az ismétlési kényszer a tudattalanban, mert a tudatalatti a gyógyulás reményében a " talán most máshogy történik majd" elvet követi. Ugyanezen okból adódik tovább is, ez pedig az " itt van valami amitől én szenvedtem, de nem tudtam megoldani, hátha te több sikerrel jársz és akkor nekem is lesz ötletem mit kezdjek vele" elv. Utóbbi a "direkt" továbbadásra vonatkozik. Egy példa hogy értsd miről van szó. Mondjuk téged vertek gyerekkorodban, ezért most bár nem nevelsz gyermeket, minden szülőt a gyermekek testi fenyítéséről oktatsz ki, vagy csak jól megmondod mindenhol, hogy ezt kellene tennie minden szülőnek. Rosszabb esetben idegen gyerekeket fogsz megregulázni, méghozzá pontosan úgy ahogy téged bántottak. A kriminálpszihológia foglalkozik ezzel, ott utána tudsz olvasni. Az azért gondolom látszik, hogy nem ez a megoldás, mert ez csak további gondokat okoz. A megoldás az volna, hogy te feldolgozod a téged ért sérelmeket. Az hogy másokra tolod, rajtad nem fog segíteni, főleg ha vétlen az illető.

Aztán van a továbbadódásnak egy másik formája, amikor egy feldolgozatlan trauma, a családon belül "öröklődik". Itt arról van szó, hogy a gyerek nem magát a traumát örökli, hanem a traumára adott választ másolja le akár tudatosan akár tudat alatt. A tudatalatti viszont az analógiás "olyan mintha" logikán keresztül, azonosítja az eredeti traumát, így lesz a gyereknek információja valami olyasmiről, ami nem is vele, hanem az egyik felmenőjével történt. Szóval nem magát a traumát örököljük, hanem a traumára adott válaszokat.

Emlékszel még a karanténidőszakra? Meg arra hogy mindenki lisztet, cukrot, olajat halmozott fel otthon akkor is ha ezeket nem használta korábban ilyen mennyiségben? Nah, hát ez pont egy ilyen dolog volt. A nagyszüleink idejében, vagy akár még korábban is voltak éhínségek, amire a megoldóképlet az a halmozás volt. Tömegek reagáltak egy éhínségre úgy, hogy nem volt szó éhínségről....

Egy másik példa a családi továbbadott mintákról. Egy családban az volt a narratíva, hogy " mi nem eszünk gombát!" Senki nem tudta a családtagok közül, hogy miért tilos gombát enni, de nem ettek gombát. Aztán valaki evett, és gombamérgezést produkált anélkül hogy a gomba mérgező lett volna.....Azzal hogy megette a gombát, a családi tilalmat megszegte, és ezzel aktiválta az eredeti trauma információját is, miszerint a gomba mérgező. Mert valaki akár 100 évvel azelőtt gombamérgezésben halt meg a családban, amire a család azzal reagált, hogy onnantól nem ettek gombát.Egyébként az illető nem halt bele, csak rosszul lett. Azért vannak határai ennek is, de azt gondolom ebből már érthető, hogy hogyan is öröklődik egy minta, vagy trauma.

Melyik TAROT lap ez?

A szerencsekerék. Bizony. A hagyományos értelmezése a lapnak az a sors, a ciklusos ismétlődések. Mindkettőt lefedi az, amit most szép szakkifejezéssel, családi vagy transzgenerációs örökségnek nevezünk.

Arról van szó, hogy bár sokan ezt hiszik, de nem születünk tiszta lappal, hanem a kutatások azt igazolták, hogy a baba a születésekor már 300-400 ilyen transzgenerációs tartalmat hoz magával. Ehhez még továbbiak adódnak ahogy felnőtté válik, sőt még utána is aktiválódhat egy tartalom valamilyen külső hatásra, lásd a karantén alatti halmozási kényszert.

A lap hagyományos jelentése között a karma is szerepel, de erről meg azt kell tudni, hogy a karma az nem csupán ok okozat, hanem transzcendens ok okozat. Kétféle okság van, az egyik a dharma. ez egy hétköznapi jelenség, lelököd a poharat összetörik. A felmenődnek traumája volt, öröklöd. Ebben semmi isteni vagy rejtélyes nincs, ezek olyan törvényszerűségek amiket bárki meg tud figyelni. A családrendszer az nem karmikus rendszer abban az értelemben ahogy működik, ez egy dharmikus rendszer. Karmikus ok az lehet, hogy én miért születek egy olyan családba, ahol ezek meg ezek az öröklődő minták vannak jelen. Hogy én azokkal mit kezdek, átírom e, vagy viszem tovább. De önmagában az hogy a családodban vannak ismétlődő sorsok ( merthogy ha jobban megnézed, vannak), az nem egy isteni ok, csak egy tudatalatti működés. Ettől persze még sorsformáló hatású.

De vajon hogyan tudod felismerni ezeket az öröklött mintákat az életedben? Erről a következő bejegyzésben lesz szó.

Az utolsó ördögfióka- A traumatizált gyermek

Wed, 05 Feb 2025 09:00:00 +0000

Ha most megnézed a képet, azt látod, hogy ez az ördögfióka nincs rajta. Ez azért van, mert a trauma láthatatlan.

Mi a trauma?

Először is tisztázzuk, hogy mit is értünk trauma alatt. Definíció szerint, minden trauma, ami rád nézve káros, veszélyes, és nincs eszközöd védekezni ellene. Fontos tudni, hogy egy trauma nem az ami történik, hanem a téged ért rossz élményre adott válaszreakciók, és védekezési mechanizmusok összessége. Nem mindegy, hogy mennyi idős vagy, milyen eszközökkel rendelkezel, és az sem, hogy akik körülötted vannak milyen reakciót adnak a történtekre. A traumáknak ugyanis van egy olyan tulajdonságuk, hogy egyedül maradsz velük, nincs aki segítsen, vagy aki empatikusan forduljon feléd abban a helyzetben. Hát igen....létezik kollektív felelősség is, minden trauma hatása enyhíthető, ha van minimum EGY ember, aki az adott helyzetben támogat, akár csak azzal is hogy meghallgat.A meghallgatás pedig nem azt jelenti, hogy elmondja a véleményét rólad, persze csak segítő szándékkal, mert ez utóbbi a traumákat súlyosbítja.

De hogy jobban lásd mi az a trauma, személyes példám, a bölcsiben engem megtömtek sóskával, amitől kiütéseket kaptam. Ezek után nem lett semmi gondom, azt leszámítva, hogy 35 éves koromig a sóskát nem mertem megenni akkor sem, ha amúgy meg szerettem volna. Amikor sóska volt, és ezt az iskolában adták később, minden egyes alkalommal rosszul lettem, ezek szédüléses rosszullétek voltak, a túl sok stressztől. Itthon nem tapasztaltam, mert itthon nem akarták rámtukmálni.

Most mondhatod, hogy hát ez csak egy ételfóbia, mert az is. De most gondolj bele, ez ilyet okozott, akkor mi van, ha nem egy ételről van szó, hanem súlyos sérülésről, betegségről, hozzátartozó haláláról, vagy bántalmazásról.

Szóval a trauma az egy alattomos dolog, ami sokmindenre kihat, a korábban tárgyalt sérült gyermeki énrészek mindegyikét a trauma mozgatja a háttérből. Ezért van az, hogy láthatatlan. A traumát nem látjuk, gyakran nem is emlékszünk rá, mert a memóriánkban blokkolva van az emlék hozzáférhetősége, ezt hívják lehasítódásnak. De ettől még hogy nem emlékszünk, megpróbálunk ellene védekezni, a többi énrészen keresztül. Gyakran csak a többi rész szélsőségesen eltolódott működéséből lehet következtetni, hogy mögötte milyen trauma lehet.

Miből ismered fel?

Ha a traumamódod domináns, azt könnyen észreveszed. Ilyenkor, valamilyen külső inger hatására, ami hasonlít az eredeti traumádra, un traumamódba kerülsz. Ez úgy néz ki, hogy motiválatlan vagy, értelmetlennek érzel mindent, elszeparálódsz vagy azt éled meg hogy egyedül vagy, nagyon fáradt vagy akkor is, ha nem erőltetted meg magad, jellemző az agyköd, amikor úgy érzed, hogy nem tudsz gondolkozni, nem működik a memóriád, disszociálsz, ez olyan érzés mintha nem lennél teljesen itt a testedben, vagy mintha elválasztódtál volna a világtól, lehetnek testi tüneteid, amiknek nincs szervi okuk.

Mit tegyél, ha ezt tapasztalod?

A legjobb amit tehetsz, hogy elmész egy trauma alapú terápiába, mert ott fogják tudni neked megtanítani azt, hogy mit lehet ezzel kezdeni, Ezen kívül, javaslom még Peter A. Levine- A trauma gyógyítása című könyvet, tele van otthon végezhető gyakorlatokkal. Azért ezt, mert ezt olvastam legelőször, és a gyakorlatok tényleg jók.

Amit még tehetsz, séta lehetőleg természetben, olvasás ( mert a horizontális szemmozgás nyugtatja az idegrendszert), nagymozgások, mert a trauma mindig egy beszűkült állapot mind testi mind lelki szinten. Ha a testeddel sikerül megértetned, hogy nem vagy gúzsba kötve, akkor máris oldottál valamit a traumádon. Légzőgyakorlatok, mindfulness, bármilyen kreatív tevékenység, mert ez segíti hogy visszakapcsolódhass magadhoz.

Sajnos itt van egy rossz hír is, a traumák, a közhiedelemmel ellentétben nem gyógyíthatóak. A traumafeldolgozás lényege az, hogy megtanulsz együtt élni vele, ami viszont egyre könnyebben fog menni idővel. Ezt azért írom ide, mert sok butaság kering a közösségi médiafelületeken is, a trauma csodálatos hatásairól, meg arról hogy erősít, meg hogy transzformatív dolog. Ez lehet így is, de nem mindegyik, nem mindenkinél, és ami a legfontosabb dolog, a trauma nem segíti a fejlődést, hanem akadályozza azt. Az, hogy vannak olyan emberek, akik az átélt traumájuk után kisangyalok lettek, nem jelenti azt, hogy visszafelé legalizálni kell a bántalmazást, mert lehet hogy csak minden századik, vagy ezredik ember fejlődi így meg, a többi meg egy életen keresztül cipeli magával, és adja tovább másoknak. Mert ez is a traumákra jellemző, a feldolgozatlan traumákat az emberek tudat alatt továbbadják. De ezzel a következő bejegyzésben foglalkozunk.

Fáradtság vagy stressz?

Sun, 02 Feb 2025 09:37:00 +0000

Abban megegyezhetünk hogy ha megkérdezzünk valakit hogy fáradt e vagy stresszes, akkor erre a kérdésre sokan azt válaszolják, hogy fáradtak, mert nincs energiájuk a nap végére. De valóban fáradt vagy? Vagy csak nem ismered fel a stressz okozta tüneteket? A bejegyzésben ezt fogjuk tisztázni.

Mert ez könnyen lehetséges, ugyanis a nagyfokú stressz, állandó(!) kimerültségérzést is okoz. Többek között. Erre mondhatnád hogy pedig te nem is stresszelsz, de ki kell hogy ábrándítsalak, mert stresszben vagy, csak nem veszed észre hogy hol szeded össze. Ha te egyfolytában azt érzed, hogy legszívesebben a kanapén élnéd le az életedet, motiválatlan vagy, nincs energiád, akkor ez nem fáradtság hanem stressz okozta kimerültség. Az idegrendszered már az utolsókat rúgja, a folyamatos készenléttől, és ezért minden ami a túlélésen kívül esik, és energiát igényelne, leblokkol. Te meg este bámulod a plafont, és azon gondolkozol, hogy hogyan éld túl a holnapi napot.

Mi történik ilyenkor?

Amikor stressz ér, mert pl. a környezetből sokkal több inger ér, mint amennyit az idegrendszer képes feldolgozni, vagy határidő van, vagy túl sok mindent csinálsz egyszerre ( igen, sajnos a multitasking az csak látszólag old meg dolgokat, de ára van), akkor stresszorok kerülnek a véredbe, amik azt az utasítást adják a szervezetednek, hogy itt most valami hatalmas nagy baj történik, és takarékoskodni kell az energiával, mert nem lehet tudni hogy mikor kell majd hirtelen menekülni, vagy védekezni. Ez egy nagyon okos mechanizmus, mert eleinknél tényleg ez élet halál kérdése volt. csak az a baj hogy ez így maradt, a barlangi medve meg már viszonylag ritkán kerget bennünket végig a fél városon. Szóval a szervezeted valami ilyesmire készül, hogy itt valami heroikus küzdelem lesz mindjárt, ezért okosabb ha nyugton maradunk. Mi következik ebből?

Mit okoz a stressz?

Ennek az eredménye hosszútávon az, hogy te szabályosan azt fogod tapasztalni, hogy hétről hétre minden napon keresztülvonszolod magad, és egyre kevésbé lesz kedved bármihez is. Ami azért baj, mert ahhoz sem lesz kedved ami ebből az állapotból kivinne, mert mindenhez fáradtnak érzed magad. Ellenben, mivel ez az állapot nagyon rossz, és megnehezíti a mindennapjaidat, az élénkítőszereket fogod keresni, mint kávé, energiaital, tea literszám, cigaretta stb . Ezekkel is az a probléma, hogy átmenetileg javítanak a helyzeten, de aztán meg benyújtják a számlát, ha szer hatása elmúlik, te még fáradtabbnak érzed majd magad, és kezdődik minden elölről.

Szóval tételesen felsorolva a teljesség igénye nélkül:

Próbáltam úgy összeválogatni, hogy felismerhesd, a listából minél több tünetet tapasztalsz magadon, annál nagyobb fokú a stressz szinted.

- Állandó fáradtságérzet

- Motiválatlanság

-Élénkítőszerek keresése

-Önszabotázs ( halogatás, folyton késéssek, utolsó pillanatban lemondott találkozók )

- Rövidtávon akarsz mindent megoldani, mert hosszútávra már gondolni sincs energiád

-Közösségi médiafelületek céltalan görgetése ( dopaminhoz próbálsz így jutni, de ami szintén hangulatjavító anyag, csakhogy közben még egy tonnányi ingert beszedsz)

-Tv bámulása ( ez nem az amikor megnézel egy filmet, és valóban élvezed is, hanem amikor ha megkérdeznék a sztorira sem emlékeznél, mert csak bambulsz)

- Romló memória és kognitív képességek miatti teljesítménycsökkenés

- Ha ez sokáig tart, fizikai tünetek: Fejfájás, ilyen olyan fájdalmak szervi probléma vagy sérülés nélkül ( jellemző a csuklyás izom, és a vállak érintettsége), puffadtság ( a stressz miatt megváltozik a légzésed, és több levegőt nyelsz), gyulladásos folyamatok elindulása, gyengülő immunrendszer következtében gyakrabban betegszel meg, mellkasi szorító érzés, aluszékonyság, ( de bármennyit alszol nem pihened ki magad), étvágytalanság vagy túlevés, alvászavarok, kiégés, depresszió.

Hogy lehet ebből kijutni?

A klíenseimnek, amikor előkerül ez a téma, el szoktam mondani, hogy a folyamatos fáradtság, az stresszes tünet, semmi köze a valódi a fáradtsághoz. A fizikai fáradtság ugyanis nem okoz motiválatlanságot, és nyomott hangulatot sem, sőt az endorfintermelődés miatt nagyokat fogsz tőle vigyorogni, főleg ha már régóta vagy benne ebben az állapotban. Ezért van az a paradoxon is, hogy edzés után az volna a logikus, hogy még fáradtabb legyél, ehelyett meg pörögsz mint egy duracell nyuszi. Mert a mozgás kiüríti a stresszorokat a véráramból, így egyrészt megszűnik ez a folyamatos inger, amit a szervezeted a medve elől menekülés esetlegességének értelmez, másrészt endorfin szabadul fel, ami hangulatjavító alapban.

Szóval mi a megoldás?

Mozgás : mindegy milyen sport, hetente háromszor próbáld meg beiktatni. Természetesen olyan mozgásformát válassz, ami az életkorodhoz, és az egészségügyi állapotodhoz passzol. Ez lehet séta is, nem kell maratont futni, főleg ha nem sportoltál előtte. A lényeg, hogy az anyagcserédet segítsd abban hogy kiürítse a stresszhormonokat.

Sok folyadék. Ami ne kávé legyen. Ezzel is gyorsítod a hormonok ürülését.

Pihenés beiktatása. Ami pihenés legyen, ne görgetés, mert az az idegrendszerednek még több inger, és nem tud vele mit kezdeni. Szabályozd a közösségi oldalak használatát. Hallgass inkább zenét, olvass egy könyvet, vagy csak ülj a kanapé szélén ha ahhoz van kedved.

Ne tervezd túl a napodat, hagyj helyet benne olyan dolgoknak is, ami nem pusztán feladat, hanem örömet okoz neked.

Ördögfiókák, avagy az önbántalmazó gyermek

Fri, 31 Jan 2025 16:00:00 +0000

Ezt az ördögfiókát, sem kell nagyon bemutatni, mindenki ismeri, maximum nem tud róla. Ami az ő malmára hajtja a vizet, úgyhogy legyél résen.

Ez az énrész, akkor alakul ki, amikor a gyereket a környezet gyakran kritizálja, vagy bántalmazza. Erről írtam itt és itt.

A képen láthatod, hogy ez egy olyan gyerek, aki felnőttnek hiszi magát. Pedig attól nagyon messze van. A gyerekkorban kapott kritikákat ismétli, mert ha trigert kap, akkor úgy akarja megakadályozni hogy megint bántsák, hogy téged fog bántani. A " ha jobban bántom magam mint amennyire mások bántanak engem, akkor majd nem fognak bántani, vagy szeretni fognak" logika alapján működik.

Ebből látszik, hogy eredetileg neki is egy védelmi funkciója van, a további bántalmazást próbálja elkerülni, csakhogy ehhez rossz módszert választ. Egy gyereknek nincs eszköze, de egy felnőttnek már van. Erről viszont ez az énrész nem tud. Nem tudja hogy te felnőtt vagy, és senki nem fog leszidni, vagy ha igen, te meg tudod oldani.

Amikor ez az énrész elkanászodik, garantált a depresszió, csökken az önértékelés és az önbizalom, nő a stressz, megjelennek az önszabotáló viselkedésformák, növekedik az öngyilkosságra való hajlam, és ez csak a jéghegy csúcsa.

Hogyan dolgozz a belső kritikusoddal?

Először is ismerd fel. Jellemző rá a negatív kritika megfogalmazása, a fekete-fehér gondolkozás (valami vagy jó vagy rossz,), nem ismer kompromisszumot, a mondandóját örökérvényű igazságként könyveli el, nem tud érvelni, nem vitatapartner,

A válaszom a kérdésre röviden, az, hogy sehogy. Küld el a francba. Amikor elindul a fejedben egy magadat degradáló monológ, főleg ha az identitásodat támadja ( nem vagy elég jó, vagy kifejezetten rossz vagy), akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha ezt valaki más mondta volna most neked kéretlenül, akkor az a barátod volna e vagy sem.

A belső kritikusnak is több típusa van aszerint hogy mi az amit támad benned. van amelyik csak a teljesítményedet kezdi ki, ez is elég nagy bajt tud csinálni, de van olyan is amelyik az identitást támadja. Ez utóbbi tud belehajszolni téged az öngyilkosságba. Nem érdemes vele finomkodni. A dühös gyereked egyébként abban hogy leépítsd a belső kritikust, nagyon jó szövetségesed lehet. :)

Van olyan is, amikor nem ennyire szélsőséges a helyzet, olyankor, vagy ha már zöld ágra vergődtél vele, felismered mit tartalmaz, tudod hogy mire hogyan reagál, akkor lehet már ehhez részhez is elfogadóan, empatikusan viszonyulni, de előtte ez nem javallott, mert a sérült gyermeki énállapotokról azt kell tudni, hogy ezek nem külön identitások, hanem egy korábbi életszakaszhoz kötödő tartalamak. Ezt te is meg tudod figyelni a belső kritikusodon is, ha mond neked valamit, kérdezz vissza, kérd meg hogy érveljen. Vagy te cáfold tényekkel azt amit mond. El fog hallgatni, mert nem tud vitatkozni, sem érvelni, mert nem egy személyiség, csak egy programcsomag a tudatalattidban, amit összeszedtél gyerekkorodban mások visszajelzéseiből.

Ördögfiókák, avagy a dühös gyermeki énállapot

Mon, 20 Jan 2025 11:00:00 +0000

Ezt az ördögfiókát nem kell nagyon részletezni, mindenki felismeri, mert meglehetősen hangos. Amit viszont meg kell érteni vele kapcsolatban az az, hogy nem az ellenségünk ő sem.

A pszichológiatudomány a dühöt az alapérzelmek közé sorolja, velünk születik. A szerepe pedig az, hogy jelzi nekünk hogy valami baj van.

Mikor érzünk dühöt?

A düh akkor jelentkezik, amikor valamilyen számunkra fontos érték sérül, beleértve ebbe saját magunkat is. Az egyik funkciója az, hogy megvédjen bennünket a további sérülésektől, a másik pedig az, hogy fájdalomcsillapító hatású. Gondoltad volna?

A düh elfedi a minket ért sérülés fájdalmát, a gyászt, a szomorúságot, a veszteségélményt, és amíg érezzük, addig energiát szabadít fel arra hogy megoldást találhassunk a helyzetre. Csupa jó dolog, nem?

Akkor meg miért van mindenki ellene?

Mert a düh az egy un. nagy energiájú érzelem, cselekvésre indít. Akiknek a dühvel egyidőben indulatkezelési problémáik vannak, azoknál ez egy erkölcsileg nem annyira elfogadható cselekvés szokott lenni. De a jó hír, hogy meg lehet tanulni a dühöt a normalitás keretein belül is kivezetni. Erre bármilyen kreatív tevékenység, nagymozgás, sportok, tánc, alkalmas. Hölgyeknek a kelt tésztát szoktam javasolni, mert azt jól meg lehet püfölni, és még finomabb is lesz tőle. :)

Mi történik ha ez az énrész sérül?

Amikor egy gyerek úgy nő fel, hogy a család vagy a tágabb környezet egyes érzéseket letilt, mert nem tudja kezelni ( ez a düh szokott lenni leggyakrabban), akkor az történik, hogy a gyerek nem azt tanulja meg, hogy ne legyen dühös, csak azt, hogy ezt ne kifele kommunikálva élje meg. Dühös lesz akkor is, csak sajnos befele fordítja, ez a szorongás egyik oka. A nem megélt, befelé fordított düh szorongást, hosszútávon depressziót okoz, számos társult fizikai problémával.

Mi a megoldás? Hogyan dolgozz ezzel az énrésszel?

Éld meg a dühödet, ez csak egy érzelem, semmi nem fog történni attól, hogy te dühös vagy. A düh nem csinál semmit, te vagy aki tud csinálni valamit. A dühből a feszültséget kell megtanulni kicsatornázni, bárhogy ahogy neked megfelel. Vágj földhöz egy poharat, püföld a párnádat, menj el futni, iratkozz be táncra, süss kenyeret :), fess nagy mozdulatokkal, írj naplót, kiabálj, ugrálj, mindent szabad. :) Az a lényeg, hogy levezesd belőle a feszültséget, és amikor dühös vagy, akkor ne akarj nem az lenni. A dühöd nem hazudik, valamiben sérültél, azért van ott.