Engedd meg magadnak hogy rosszul érezd magad!

A fejlett érzelemszabályozás egyik első feltétele ugyanis az, hogy nem törekszel arra hogy megváltoztasd az érzelmeidet, érzéseidet, hanem elfogadod őket. Ahelyett hogy próbálnál megszabadulni a rossz érzéseidtől, vagy minősítenéd őket, csak hagyd, és figyeld meg őket! Ez azért fontos, mert az önismeret és a belső munka nem arról szól, hogy egyfolytában eufóriában kell lenned, és ha nem így érzed magad akkor valami hibát követtél el, esetleg nem tudsz elég tudatos lenni, vagy mert ez a karmád, neadjisten "bevonzottad" . Az érzelmeinket nem tudjuk akaratlagosan szabályozni, ha elkezded minősíteni, megpróbálni felülírni, vagy megszabadulni tőlük, azzal egy tudatalatti ellenállást hozol létre, ami rengeteg stresszt okoz, továbbá növeli annak az esélyét is tovább tart majd kikeveredned a nemkívánatos állapotból.

Ha morcos vagy, akkor legyél morcos. Amikor valaki olyan családban nő fel ahol egyes negatívnak bélyegzett érzelmeket a család nem engedélyez, akkor az történik hogy a gyerek ezt a "tiltást" magára és a szerethetőségére vonatkoztatja. De hidd el, egy morcos, szomorú, dühös, feszült, ideges, kedvetlen, unatkozó. (.... a rád vonatkozó érzelem/érzés behelyettesíthető) ember ugyanolyan szerethető és értékes mint az aki éppen jól érzi magát. A szerethetőségünk nem annak a függvénye, hogy éppen milyen az aktuális érzelmi állapotunk vagy a hangulatunk. Figyeld meg magadon, amikor egy szeretted mérges mert a munkahelyén sérelem érte, akkor te őt ebben az állapotában is szereted ugyanúgy, mintha nem bántották volna meg aznap. Legalábbis remélem 🙂 Most akkor gondold végig... Rád is ugyanez igaz, bármi történik veled, arra bármilyen érzelmi reakciót adsz, szererhető és értékes maradsz tőle.