(És ha már sarokban van, adj neki egy széket. Üljön le és gondolja át, mit tett.)

1. „Kinek a hangját hallom most?”

– Tényleg az enyém ez a mondat, vagy csak visszhangzom valamit, amit gyerekkoromban hallottam? Anyu, Apu, Osztályfőnök, Margit néni a szomszédból?

2. „Mi történne, ha most elhinném, hogy elég vagyok?”

– És mi lenne a legrosszabb, ami történne? Elkerülne a családom? Megkérdeznék, „Hogy mersz boldog lenni?”

(Akkor jól haladsz.)

3. „Ez most védekezés vagy visszavágás?”

– A halogatás, önbántás, túlagyalás – tényleg védelmet ad, vagy csak visszavágok a múltért?

4. „Kihez vagyok még mindig hűséges azzal, hogy elakadok?”

– Anya nem lehetett önazonos, én sem lehetek? Apu nem volt boldog, hát én se lehetek? Hát hűségből… de tényleg ez kell nekik?

5. „Mi lenne, ha most nem lenne baj, hogy jól vagyok?”

– Még ha senki nem is érti. Még ha egyedül vagyok vele. Akkor is.

6. „Kinek kéne most megbocsátani, hogy végre én is élhessek?”

– Nem úgy megbocsátani, hogy „nem baj, amit tettél”, hanem úgy, hogy „többé nem tartom ezt a sebet életben”.

7. „Mire tanított az eddigi kudarc?”

– Mert ha csak azt tanította, hogy ne próbálkozz, akkor nem kudarcból tanultál, hanem a szabotőrtől.

8. „Mi lenne, ha ezúttal nem az történne, ami eddig?”

– Mi lenne, ha a 28. próbálkozás már nem úgy sülne el, mint az előző 27?

(A szabotőr szereti a determináltságot. Neki a jövő mindig a múlt másolata.)

9. „Hogyan hangzana ez a gondolat, ha humorral mondanám ki?”

– Például: „Nem érdemlem meg a boldogságot, mert túl jól sütöm a pogácsát.”

A belső szabotőr nem bírja a humort. Olyankor kiszédül a szerepéből.

10. „Milyen életem lenne, ha nem hinnék ennek a hangnak?”

– Milyen testben élnék? Milyen otthonban? Milyen munkában? Milyen mondataim lennének magamhoz?

És miért ne élhetnék ott?

#önismeret #coaching #önszeretet #önelfogadás