Önszeretet és jóemberség
Igazából ez nem egy hiba. Az hogy szeretetteljes empatikus és elfogadó vagy az egy nagyon nagy érték, nem pedig egy kijavítandó hiba.
A hiba abban van, amit megtanultál erről gyerekkorodban. Ez a viselkedés, ez alapjában véve egy határtartási probléma eredménye, nem pedig a "jóemberséged" bizonyítéka ahogy azt tanultad. Fontos különbséget tenni, mert előbbi egy rosszzul kalibrált viselkedésmód, utóbbi pedig egy minőségbeli cimke. Amikor azt hiszed hogy csak akkor vagy "jóember" amikor mindenkinek mindent elnézel, megbocsátasz és megértesz bármit amivel a másik fél magyarázza a viselkedését, akkor te olyasvalamiben hiszel, amit téves hiedelemnek hívunk. Konkrétan azt hiszed hogy ahoz hogy te "jóember" legyél, azzá válj, vagy az maradhass, neked ilyen dolgokat kell tenned. Nos, elárulok egy titkot: ahoz hogy te jó ember legyél, semmit nem kell tenned. Tudod miért? Mert már az vagy. Így születtél. Ha nem hiszel nekem, nézz meg egy pici babát. Mit látsz? Azt, hogy amikor a baba fizikailag rendben van, akkor nyugodt, derűs, kíváncsi, keresi a kapcsolódási lehetőséget, és biztosan nincs olyan elképzelése hogy ő nem elég jó ember, vagy hogy neki ehez bármit is tennie, vagy eltűrnie kellene szó nélkül. Bizony. Nagyon tudnak mérgelődni is ha nekik valami nem jó. 🙂
Mit tanulunk ebből? Azt hogy ezek az elcsúszott viselkedésmódok, mint amikor nem tartod a határaidat, vagy elnézel mindent, ezek tanult magatartásmódok, amiknek az alapja az a téves meggyőződés, hogy nem vagy elég jó ezek nélkül.
Szóval a határhúzással, és a határtartással van a feladat, nem azzal hogy legyél kevésbé empatikus vagy elfogadó. Ezek alapvető értékek. A hozzájuk társult hiedelmek okozzák a bajt, azokon dolgozz. 🙂