Mi az ami miatt érdemes kiborulnom, és mi az ami miatt nem?
A mai bejegyzésben arról lesz szó, hogy meddig tart a felelősségem, hol vannak azok a határok, amiket ha nem veszek észre, akkor olyan dolgok miatt lesz bűntudatom amik miatt nem kellene.
A képen ezekből a dolgokból válogattam neked össze párat, hogy körülbelülre be tudd lőni mikor érdemes magadra venned valamit, és mikor nem.
Amit kontrollálni tudsz
Az ábrán, belülről kifele haladva azokat a dolgokat látod, amik 100% ban a te kontrollod alatt állnak. Ezek a tetteid, a viselkedésed, a választásaid, a reakcióid, és a gondolataid.
Ez akkor igaz, amikor van önismereted, nincsenek durva traumás tüneteid, sem elakadásaid, sem patológiád. Ezt most azért jegyzem meg, mert pl ahhoz hogy te a negatív gondolatspirált felismerd, és ki tudjál belőle jönni, az kell, hogy legyen annyi önreflexiód, hogy ezt megtehesd. Ha ez nincs meg, akkor ez egy automatimus folyamat marad. Ehhez kell az önismereti munka, hogy tudd észrevenni hogy mikor tudsz beavatkozni.
Amit belyosálni tudsz
A következő körben azok a dolgok vannak, amiket kontrollálni nem, de befolyásolni tudsz. Ezek a kapcsolataid, az egészséged, a pénzügyeid, és a jövőd.
Itt szoktak kezdődni a komolyabb problémák, mert a baj mindig abból van, hogy olyan dolgot akarsz kontroll alatt tartani, ami nem a saját hatásköröd. Például irányítani akarod a kapcsolataidat, vagy azt hiszed, hogy ami a kapcsolatban történik az csak rajtad múlik. Ez olyan emberekre jellemző akik nincsenek tisztában a határaikkal, és vagy mindent a saját felelősségüknek hisznek, vagy pedig egyáltalán nem vállalnak felelősséget, és a másikra mutogatnak. Kapcsolatokban dinamikák vannak, amiket két ember egyszerre működtet. Az a kapcsolat amiben ezzel a felek nincsenek tisztában nem egészséges.
Amit sem kontrollálni, sem befolyásolni nem tudsz
Itt azok a dolgok vannak amikre nincs hatásod. Ezek a természeti katasztrófák, a gazdasági helyzet, mások viselkedése, mások tettei, mások gondolatai, a múlt, az időjárás stb.
Amikor ezek miatt vagy rosszul, akkor valószínűleg projektálsz. Kivéve ha a természeti katasztrófa téged is érint. Amennyiben nem, akkor megvan az esély arra hogy a híradóban látott természeti csapás miatti rossz érzéseid valami korábbi veled történt eseményre vezethetőek vissza. Most mondhatnánk hogy az empátia, de az a helyzet, hogy azzal hogy te 3 napig sírdogálsz, mert valaki házát elvitte az árvíz két kontinenssel arrébb, az nem annyira empátia, mert egyrész semmit nem segít a bajbajutottakon, másrészt viszont a környezetedet megviselheti, főleg ha erre hivatkozva olyan dolgokat engedsz meg magadnak amiket amúgy nem, neadjisten előnyt szerzel magadnak, de erről majd később egy másik bejegyzésben lesz szó. . Most nagyon kisarkítom, de pl a munkahelyeden a munkád helyett a papírzsebkendő hegyek mögül leordítod minkenki fejét.
Aztán az időjárás. Személyes megfigyeléseim szerint, az időjárás az egy tökéletes projekciós felület. Mert mi történik ilyenkor? Reggel bal lábbal kelek fel, belerúgok az ajtófélfába, rossz a hangulatom mert nem aludtam jól, vagy valamilyen konfliktusom volt tegnap, majd észreveszem hogy esik az eső. Ilyenkor már meg is van a bajom forrása, ami csak az eső lehet, hiszem én nem szeretem ha esik. Figyeled mi történt? A rossz hangulat volt előbb, amit nem kezdtem el firtatni, hogy mi lehet a valódi oka, hanem találtam hozzá egy másik okot. 🙂 Nagyon ügyesen találunk magunknak okot ha arról van szó, hogy nem akarunk valaminek a végére járni magunkban.
Miért csináljuk ezt? Azért mert kényelmes. Az eső nem fog veled vitatkozni, bármit ráfoghatsz, nem szól semmit, csak esik.
Baj ez? Az eső szempontjából nem, mert neki mindegy te mit gondolsz. Neked sem minden esetben baj, mert nem mindig van arra idő hogy utánajárj, hogy mi okozza a feszültségedet, főleg nem reggel hatkor amikor még kávét sem ittál. De később azért érdemes ezzel bíbelődni, mert ezek a projekciók, mindig egy belső feszültség levezetésére tett kísérletek. Ha sokat projektálsz, akkor ott sok a feszültség is, ami előbb utóbb valahogy kikívánkozik, akár betegség formájában akár más módon.
Összességében azzal kell tisztába kerülnünk, hogy meddig tart a hatáskörünk. Ha ez megvan, onnantól kevesebb energiát pazarlunk olyan dolgokra, amiket nem tudunk irányítani, az így kapott energiatöbbletet pedig a fordíthatjuk azokra a dolgokra, amik számunkra fontosak.
Hogyan fordítsd mindezt a javadra?
Az önismereti munkához használd az ábrát. Ha rosszul érzed magad, vizsgáld meg hogy melyik sávba esik ami miatt kiborultál. Ha legbelülre, akkor nálad a megoldás. Ha a másik két területre, akkor azt vizsgáld meg hogy mi az, amit ezzel irányítani akarsz, vagy mit akarsz elkerülni vele? Hol tudsz belenyúlni, és hogyan? A megoldás a kontrollod alá esik? Ha igen, akkor mit tudsz tenni? Ha a befolyásod alá esik, akkor mit tudsz tenni? Ha teljesen kívül van, akkor mi lehet az oka annak, hogy mégis rosszul vagy? Mit látsz bele a helyzetbe? Honnan ered ez? Mi lehet az a mögöttes tartalom amire így reagálsz?
A legkülső sávban lesznek a legkényelmetlenebbek a kérdések, mert ott ilyenek lesznek pl, hogy miért hiszem én azt, hogy a jókedvem az a napsütéses órák számától függ? Vagy hogy miért gondolom én azt, hogy egy másik ország gazdasági mutatói miatt, nekem kell magamat rosszul éreznem? Ezek kényelmetlen kérdések, de az önismeret sosem a jókedv móka kacagás műfajába tartozott, legalábbis ebben a fázisában nem. De ha ezt meg tudod tenni, és rájössz a mögöttes okra, majd azzal elkezdesz dolgozni, két dolog történik. Azt fogod tapasztalni, hogy egyre kevésbé lesznek zavaróak a számodra a külső sáv eseményei, plusz növekedni fog a kontrollérzeted. Mert ezzel pontosan a helyére fogod tenni az irányítást, oda ahová való, magadhoz. 🙂